2017. szeptember 19., kedd

Prológus

2013 December
A Karácsony az év egyik legfontosabb ünnepe. Az embereknek általában, a közös együttlétet, az ajándékozást és a finom ételeket jelenti, de nekem ez az ünnep egy új élet születését jelentette. A barátnőm Hikari, hamarosan világra hozza, a közös gyermekünket, szóval van elég okom ünnepelni ma. Úgy döntöttem, nem várok tovább és végre megkérem a kezét. Épp a gyűrűért igyekszek, amit már korábban kiválasztottam, de eddig még féltem rászánni magamat erre a lépésre. Most azonban, végre ez a félelem elmúlt és elérkezettnek láttam az időt arra, hogy végre lépjek is valamit. Már majdnem az ékszerésznél voltam, mikor megcsörrent a telefonom.
- Halló!
- Yu! - hallottam meg Hikari hangját, mire elmosolyodtam.
- Drágám, mi történt? Nem érzed jól magad?
- Dehogyis, jól vagyok! Tudod, itt ülök a téren és abban reménykedek, hogy az én imádnivaló barátom idejön, hogy kettesben legyünk!
- Miért nem ezzel kezdted? Néhány perc és ott vagyok! - szerencsére a tér, nem volt messze az ékszerésztől, így tényleg hamar odaértem. Hikari ott ült az egyik padon és látszott rajta, hogy nagyon fázik már.
- Yu, mégis eljöttél!
- Hiszen mondtam, hogy itt leszek. Történt valami?
- Nos, az orvostól jövök, mert meg kellett nézni, hogy a baba jól van e.
- Ugye nincs semmi baja?
- Nem, valószínűleg, a jövő héten már a karunkban foghatjuk a kisbabánkat. Erről jut eszembe, te fiút vagy lányt szeretnél?
- Hát mivel ha az első baba fiú lesz, akkor ő lesz majd a nagy testvér és még tudná védeni a kishúgát, ezért azt hiszem, a fiú jó lenne!
- Szóval te is fiút szeretnél! A szüleim is azt mondták, hogy jó lenne ha fiú lenne. Egyébként, merre jártál?
- Megvettem az ajándékodat, de úgysem fogom megmondani neked, hogy mi az. Majd az esti vacsorán megtudod! - Hikari és a családja nálunk fog vacsorázni és ott tervezem majd megkérni a kezét, hogy ne kelljen külön a családjától is megkérnem.
- Erről jut eszembe, el kell mennem az ajándékodért, majd sietek hozzátok, jó? - gyorsan nyomott egy csókot a számra és ahogyan csak tudott már sietett is el. Kezdett furdalni a kíváncsiság, az ajándékot illetően. Nem tudom, hogy mik a tervei, de őt ismerve bármi megtörténhet. Mivel nem akartam hozzá fagyni a padhoz, ezért úgy döntöttem járok egyet, még a vacsora előtt. Közben felhívtam Hikari-t, mert eszembe jutott, hogy nincs otthon pezsgő és jó lenne, ha tudna hozni. Viszont nem vette fel, csak a rögzítője kapcsolt be. Ezt annak tudtam be, hogy biztos már a kasszánál van, már ha egy normális üzletbe ment ajándékot venni.  Vártam egy fél órát, de megint nem vette fel. Kezdtem aggódni, mert Hikari mindig felveszi ha hívom. Épp mentem volna haza, hátha ő is ezt tette, mikor megszólalt a telefon.
Halló! - csak egy pisztoly lövést hallottam és ez nagyon megijesztett.
- Figyelj öcsi, épp most nyírtuk ki a csajodat! - hirtelen fel sem tudtam fogni, amit ez a számomra vadidegen mondott nekem.
- Hazudsz! Egyáltalán ki vagy te és mit akarsz tőlem?
- Nem hiszed el, hát akkor tessék! - és akkor a saját szememmel is láttam Hikari élettelen testét, körülötte vértócsával. Hirtelen nem tudtam mit tehetnék, teljesen elvesztettem a fejemet. Még szerencse, hogy Hikari mobiljában van nyomkövető arra az esetre ha történne vele valami. A telefon elvezetett egy sötét sikátorhoz. A gyilkosok ott nevettek és teljesen úgy tettek, mintha semmi sem történt volna. Én dühösen odamentem hozzájuk, majd elkaptam az egyik nyakát és a falhoz nyomtam.
- Halljam, ki a vezetőtök?
- Épp velem beszélsz!
- Remek, most pedig olyan fájdalmas halált fogsz halni, mint amilyet a barátnőm halt miattatok! - erre elkaptam a zsebemben tartott zsebkésemet és egy határozott mozdulattal, elvágtam a torkát. A pasi vére beteritette az arcomat, én pedig megkönnyebbültem. A tudat, hogy Hikari gyilkosa már nincs többé, nagyon boldoggá tett. Miután sikeresen elkergettem a többit is, elkezdtem keresni Hiakri testét, de nem találtam meg. Nem értettem, miért pont velem történik ez.
2014 február
Két hónap telt el, Hikari halála óta. Mivel a teste nem került elő, mert az elkövetők állításuk szerint, egy elhagyott erdőbe vitték, így nem tudtuk őt rendes körülmények között eltemetni. Azóta a nap óta, mintha a szívem egy részét kitépték volna és most már csak teljes ürességet érzek és semmi mást. Persze ahogyan az lenni szokott, jöttek a rendőrök, hogy kikérdezzenek, de erre már nem volt lehetőségük. Az apám bezáratott egy diliházba, nehogy a családunk jó híre kárba vesszen. Hiába az apám, még nálam is jobban szereti a pompát és a gazdagságot. Ott voltam egyedül egy sötét szobába bezárva, ahol a maradék józan eszem is teljesen elszállt. Talán örökre ott ragadtam volna, ha Iwanishi nem szöktet meg onnan. Azt állította őt is kezelték már ott és nem kívánta nekem is ezt az életet. Nekem viszont teljesen mindegy lett volna hol pusztulok el, elvégre a gyilkosok mindig így végzik. Vagy a börtönben rohadnak el, vagy valaki szitává lövi őket. Mondjuk mindkettő kecsegtető lett volna. Így viszont Iwanishi lakásába kerültem, ahol csak úgy maradhattam, ha elkezdek neki dolgozni, mint bérgyilkos. Végül is, teljesen mindegy volt már, hogy mit csinálok, hiszen boldog soha nem lehettem már. Az életemnek egy része, végleg lezárult.
2015 február
Már lassan egy éve, hogy az életem másból sem áll, mint emberek életének a kioltásából. Azóta Semi néven élek és már külsőleg sem hasonlítok arra, aki egy évvel ezelőtt voltam. Minden jó érzést kioltottak belőlem, mikor hidegvérrel megölték az egyetlen személyt, akit igazán szerettem. Ki tudja mi lett volna akkor, ha Hikari mégsem hal meg, de ennek már nincs jelentősége. Azt hittem, már soha nem kaphatom vissza a régi életemet, de feltűnt a színen egy lány, aki képes volt újra azt éreztetni velem, mint Hikari-val.

4 megjegyzés:

  1. Hát ez elég megdöbbentően kezdődött. Nagyon meg lepődtem, hogy pont egy gyilkossággal kezdődik a történet.

    VálaszTörlés
  2. Uuuh azta, na így minden értelmet nyer :D
    Nagyon remélem, hogy Hikari igazából nem halt meg ő Harumi :D

    VálaszTörlés
  3. Utálom, hogy ismerem a sztorit, és így nem volt rám akkora hatással a kezdés, mint lehetett volna, de ha ezt félreteszem, akkor az van, hogy nyitsz egy csavarral, aztán elviszed a karaktered sorsát a lehető legsötétebb irányba. Legalábbis elsőnek ez jön le, ugye... :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon jó a sztori,eseménydús a kezdet.A címe sokat sejtető!Csak így tovább!:)

    VálaszTörlés

Obserwatorzy